„A boldogság egyik eleme, ha jót, s jól tudok tenni”

Horváth Klára 2006 óta dolgozik a Pécsi Tudományegyetem Társadalomtudományi Szakkönyvtárában, a Rókus utcában könyvtárosként. Klári néni, ahogy a hallgatók szólítják, a Rókus kis testének egyik kis szíve, aki ötleteivel és lelkesedésével igyekszik segíteni a diákokat. Klárival mindennapjairól és munkája iránti elhivatottságáról beszélgettünk.

 

PécsiBölcsész: Miért választotta a könyvtáros szakmát?

Horváth Klára: 1970 és ’74 között voltam a pécsi Leőwey Klára Gimnázium tanulója. Tüskés Tiborné, a középiskolai magyartanárom és osztályfőnököm másképp tanította a diákokat, mint a többi tanár. Így az elvárásai is mások voltak felénk. Ő volt az, aki már korán rávett minket arra, hogy könyvtárba járjunk, használjuk az órákra való felkészüléshez. Így sok időt töltöttem a Megyei Könyvtárban, majd később engedéllyel beiratkozhattam az Egyetemi Könyvtárba is. Megszerettem a légkört, és ekkor döntöttem el, hogy könyvtáros szeretnék lenni. Bár a szüleim az egészségügyben dolgoztak, engem sosem vonzott az orvosi pálya.

 

Én bölcsész akartam lenni.

 

Majd elvégeztem az egyetemet, és több mint negyven éve a szakmámban dolgozom. A kétezres évek elején viszont szükség volt a könyvtárosi képesítés megújítására, ezért elvégeztem az informatikus-könyvtáros képzést a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán.

 

Fotó: Tóth Lilla

 

PB: Hogy telik egy átlagos napja?

H.K.: Változatosan. Vannak olyan dolgok, amiket naponta el kell végezni: helyére kell rakni a visszahozott könyveket, rendet kell tenni a polcokon. Kölcsönözni, visszavenni a könyveket, meghosszabbítani a kölcsönzési időt, továbbítani a könyvtárközi kéréseket. Kezelni a pénztárt, számlát adni, elszámolni a beszedett pénzzel.  Ha érkeznek folyóiratok vagy könyvek, akkor azokat át kell venni, rögzíteni az integrált könyvtári rendszer adott moduljába, és elérhetővé tenni az olvasók számára. A könyvtárunkba beérkezett tanulmányköteteket analitikusan feltárjuk, ezáltal tanulmányonként kereshetővé válnak az OPAC-ban. Minden szemeszterben vannak a könyvtárhasználatot segítő képzéseink, amelyeken a hallgatók az információszerzéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati rutint szerezhetnek. Emellett folyamatosan készek vagyunk segíteni a hallgatóknak, hogy megtalálják a releváns szakirodalmakat, amikre szükségük lehet.

 

Segítséget nyújtunk oktatóinknak, kutatóinknak, hogy a tudományos műveik bibliográfiai adatai megjelenjenek a Magyar Tudományos Művek Tárában.

 

Rendszeresen tartunk könyvbemutatókat is. Jelen vagyunk a közösségi médiában, kezeljük a Facebook oldalunkat. És még sorolhatnám hosszan…

 

PB: Milyen újító ötleteknek adott teret a könyvtár mostanában?

H.K.: Csorba-Simon Eszter kolléganőmmel riportot készített Herczeg Szonja, aki a 168 Óra hetilap munkatársa és egyben a gerillanovellák „elkövetője”, írója. Kinyomtatjuk és kihelyezzük a könyvtár elé és a könyvtáron belül is Szonja műveit egy kis tárolóba, így a hallgatóknak lehetősége nyílik ezeket az óraközi szünetben egy kávé mellett elolvasni. Vizsgaidőszakban született a „Nyomkodj, ne stresszelj” ötlet, ami szintén Esztertől ered. Kitalálta, hogy a buborékfóliás borítékokat, amikben a könyvek, folyóiratok érkeznek, ne egyből a szemétbe dobjuk, hanem helyezzük ki a könyvtár különböző pontjaira. A hallgatók ezeknek a kipukkasztgatásával is enyhíthetik a vizsgadrukk által felgyülemlő feszültséget.

 

PB: Miért gondolja lényegesnek, hogy szorosabb kapcsolatot építsen ki a hallgatókkal?

H.K.: Fontosnak tartom, hogy a diákok ne csak azért jöjjenek a könyvtárba, hogy elvigyék azt a könyvet, amire éppen szükségük van. Szeretem ismerni a hallgatókat név szerint, és talán a kis létszámnak is köszönhető, hogy kialakult a mi kis közösségünk. Egészen családias hangulatban telnek a napjaink.

 

Nekem erre szükségem van, így érzem azt, hogy a helyemen vagyok.

 

Ugyanígy a kollégákkal is nagyon jól tudunk együttműködni, és ez elengedhetetlen, hiszen sok a közös munka, sok a közös rendezvény. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, fontos a személyes kapcsolatokat ápolni.

 

PB: Lenne pár bölcs gondolata számunkra?

H.K.: Azt hiszem, koromnál fogva már erősen közelítek a platóni bölcs fogalmához. Az én tapasztalataim alapján minden dologhoz, amit végzünk – legyen az munka vagy bármi más  – három dolog elengedhetetlen: jókedv, türelem, és humorérzék. Ha ezek megvannak, akkor könnyen lehetünk sikeresek akár a magánéletünkben, akár a hivatásunkban. Fontos az is, hogy az idő múlásával felismerjük azt, ha életünk bármely területén fejlődnünk kell, időről-időre meg tudjunk újulni. Számomra a boldogság egyik eleme, ha jót, s jól tudok tenni.